10 legfontosabb dolog, amire a napkollektoros rendszerek kivitelezésekor ügyelni kell

2. A napkollektor kör kialakítása

Magyarországon általában szivattyús keringetésű, zárt, nyomás alatti, kétkörös, fagyálló folyadékkal feltöltött napkollektoros rendszerek kerülnek megvalósításra. Egy ilyen rendszer kialakítása látható az alábbi ábrán.

 

Magas hőmérséklet

A legfontosabb követelmény a napkollektor körbe beépített szerelvényekkel szemben a hőmérséklet állóság. A napkollektorokban ugyanis derült időjárás és üresjárat esetén (ha nincs keringés a kollektor körben) nagyon magas hőmérséklet alakulhat ki. Síkkollektoroknál ez megközelítheti a 200°C-ot, míg vákuumcsöves napkollektoroknál előfordulhat akár 250-300°C is. Ez a magas hőmérséklet csak a napkollektorokon belül alakulhat ki, de üresjárat utáni indulásnál rövid ideig a teljes napkollektor kör hőmérséklete is rendkívül magas lehet. Az előremenő ág ilyenkor jellemzően 140-160°C-os, míg a hőcserélő utáni visszatérő ág hőmérséklete 100-120°C. A primer körben alkalmazott anyagokkal, szerelvényekkel szemben támasztott követelmény tehát az, hogy károsodás nélkül elviseljék ezeket a magas hőmérsékleteket. 

Magas nyomás

A napkollektoros rendszerekben nem csak a hőmérséklet, de a nyomás is többnyire magasabb, mint a hagyományos fűtési rendszerekben. Az alkalmazott biztonsági szelep általában 6, vagy 10 bar nyitónyomású. Ügyeljünk tehát arra, hogy minden beépíteni szándékozott berendezés megengedett maximális nyomása magasabb legyen, mint a biztonsági szelep nyitónyomása. Különösen figyeljünk a tágulási tartály kiválasztására, mert a szokásos fűtési tágulási tartályok megengedett nyomása általában nem éri el a 6 bar értéket.

Fagyálló folyadék

Napkollektoros rendszerekben jellemzően monopropilén-glikol fagyálló folyadékot alkalmaznak. Ez általában nem károsítja a beépített anyagokat, sőt, mivel korróziógátló adalékokat is tartalmaz, még védi is a csővezetéket és az egyéb fém anyagokat a korróziótól. A tömítéseknél, egyéb gumi, vagy műanyag elemeknél (pl. tágulási tartály gumimembránja, golyóscsapok tömítése… stb.) azonban ellenőrizzük, hogy a gyártó szerint alkalmazható-e az adott termék fagyállóval töltött rendszerben.

Napkollektoro rendszer - primer kor

Mit hová építsünk be?

Ügyeljünk a biztonsági szerelvények helyes beépítésére! A hőtermelő berendezés  a napkollektor, ezért a biztonsági szelepet és a tágulási tartályt a napkollektoroktól nem kizárható módon, elzáró szerelvény beiktatása nélkül kell beépíteni. A szivattyút viszont célszerű elzárható módon szerelni (pl. szivattyú golyóscsapokkal), ebből következik, hogy a biztonsági szerelvények a napkollektorok és a szivattyú közé, a szivattyú nyomó ágába kerülnek. A szivattyú elindulásakor ezért a nyomás nem változik a tágulási tartályt tartalmazó nyomó ágban, hanem a szívó ágban csökken a szivattyú munkapontjának megfelelően. Ez azonban nem jelent problémát, hiszen az üzemi nyomás többnyire 3-4 bar, míg a szivattyú munkaponti emelőmagassága jellemzően csak 0,2-0,4 bar.

Mindent a hideg ágba!

A napkollektor kör ábráját megvizsgálva látható, hogy szinte minden a visszatérő ágba került beépítésre. Itt van a szivattyú, a tágulási tartály, a biztonsági szelep, a váltószelep, a térfogatáram szabályozó, és a töltő-ürítő szelepcsoport is. Ennek nyilvánvaló oka az, hogy itt alacsonyabb a hőmérséklet, mint az előremenő ágban. A szerelvények maximális megengedett hőmérséklete többnyire csak 90-110°C. A tapasztalat azonban az, hogy ezek rövid ideig képesek károsodás nélkül elviselni ennél kissé magasabb hőmérsékletet is. Ha viszont a meleg ágba kerülnek beépítésre, akkor az üresjárati indulás után előforduló 140-160°C-os hőmérséklet nagy valószínűséggel idő előtt tönkreteszi ezeket.

Szoláris szerelési egység

Manapság a napkollektor köri szivattyút és az egyéb szükséges szerelvények többségét előre gyártott, kompakt, hőszigetelt szerelési egységben szokás alkalmazni. A szoláris szerelési egységek álalában tartalmazzák a keringető szivattyút, a szivattyú előtt és után egy-egy elzáró szerelvényt, a biztonsági szelepet, a nyomásmérőt, csatlakozó csonkot a tágulási tartály felé, hőmérőt az előremenő és visszatérő ágban, és többnyire visszacsapó szelepet a szivattyús ágban. Gyakran része a szoláris szerelési egységnek egy mechanikus térfogatáram mérő és egy ezzel együtt beépített töltő-ürítő szelepcsoport is. Az elzáró szerelvény elé és után beépített töltő és ürítő csapok nagyban megkönnyítik a napkollektor kör feltöltését, átmosatását és kilégtelenítését.

Szoláris Szerelési egység

A légtelenítést segítheti a szoláris egység meleg ágába beépített légtelenítő edény. Ez egy viszonylag nagy keresztmetszetű, speciális beömlésű edény, ahol az áramlási sebesség lecsökken, így a folyadék által magával ragadott apró légbuborékok az edény tetején össze tudnak gyűlni. Onnan pedig a kézi légtelenítő csap kinyitásával eltávolítható az összegyűjtött levegő.
A szoláris egységeknek szintén tartozéka lehet még a tágulási tartály tartó fali konzol, valamint tartály bekötéséhez megfelelő hosszúságú rozsdamentes, hajlítható hullámcső, és egy speciális tágulási tartály csatlakozó szerelvény. Ez utóbbi nem más, mint egy szétcsavarható kettős visszacsapó szelep, ami összecsavart állapotában mindkét irányban nyitott, szétcsavart állapotában viszont lezár mind a rendszer, mind a tartály irányába. Ezzel lehetővé teszi a tágulási tartály ellenőrzését és esetleges cseréjét a rendszer leürítése nélkül.

Ajánló




Új online szakfolyóirat!
 
1. szám


 
2. szám 


 

 
3. szám